A rendházi krónika szövege ezekben az években két változatban is fönnmaradt. Az első változat az írógéppel sokszorosított rendi újság, „Piarista Hírek” számára készült. Ezt a szöveget – az itt közölt szöveg esetében néhány mondat elhagyásával, valamint egy újabb (a kémia-teremben őrzött ávósokról szóló) bekezdéssel kiegészítve – másolták be a rendházi krónika (historia domus) 1864-ben megkezdett kötetébe. Az alábbiakban a Piarista Hírek változatát közöljük, kiegészítve a historia domus-ban található bekezdéssel. A historia domus-t 1948 és 1960 között Somogyi Zoltán kézírásával készült, de az 1956. évi krónika szerzője föltehetően Szőnyi László házfőnök volt.
{A drámai október…}
Az okt. 23-án megindult események mindjárt az első napon megrázták házunk életét. A hatalmas tüntetés a szomszédságunkban lévő rádió stúdió előtt a késő esti órákban már lövöldözésbe, könnyfakasztó és ködfejlesztő rakétázásba csapott át. Nem sokkal éjfél után már fegyveres ostroma is megkezdődött a stúdiónak. A gimnázium Múzeum utcai szárnya egészen belekerült a tűzvonalba. Reggelre azután kezdett kibontakozni előttünk a helyzet képe. Iparkodtunk azonnal megszervezni a szükségállapot megkövetelte munkaköröket. A házfőnök [Szőnyi László] azonnal szakápoló nővért helyezett el a portán. Bőségesen ellátta kötszerekkel, hogy az átvonuló sebesülteket első segélyben részesíthesse. Még ugyanazon a napon közreműködtünk a budapesti kórházak állandó papi ügyeletének megszervezésében. A sebesültek hatalmas száma és a közlekedés bizonytalansága szükségessé tette a megszakítatlan papi szolgálatot a főváros valamennyi kórházában. Ahová a szomszédos plébániák nem tudtak embert adni, a rendház tagjai jelentkeztek szolgálatra. Mindezekbe a papi munkákra nagy buzgósággal kapcsolódtak be a rendházban lakó bencés növendékek is.
Feljegyezzük még az első napnak egy drámai eseményét. A rádió ostroma reggelre befejeződött. 9 óra körül golyószórós civilek kísérték át a rádió épületéből az államvédelmi karhatalom lefegyverzett katonáit. Az 50-60 fogoly gimnáziumunk kémiai előadótermében zsúfolódott össze. Nehogy a foglyoknak bántódásuk legyen, közéjük mentünk és megnyugtattuk őket, hogy szabadulásukig velük maradunk. Néhány óra múlva ez meg is történt, úgyhogy senkinek nem esett semmiféle bántódása.
Bőségesen kínálkozott alkalom az elkövetkező nehéz hetekben az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlására is. A rászorulók mindig számíthattak támogatásunkra. Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a környék csecsemőit is konyhánk látta el megfelelő táplálékkal hosszú időn át. Közben velünk is megismétlődött az a jól ismert tapasztalat, hogy az isteni Gondviselő mindig sokszorosát juttatta vissza annak, amit Isten nevében ajándékba adunk.
Okt. 25-én két orosz tank állott meg rendházunk előtt. Az egyiknek az Üllői út felé, a másiknak a Rákóczi út felé volt irányítva csöve. Ezek a tankok 8 és 9 óra közt több lövést adtak le, azután elvonultak. Munkájuk nyomán – elsősorban a légnyomás következtében – siralmas képet mutatott a környék. Mindenütt üvegtöredék és törmelék hevert az úton. Épületünknek a térre nyíló ablakai szinte mind elpusztultak. Túl az üvegkáron az ablaktokok is sokhelyütt benyomódtak. Ennek a napnak délutánján már többen berendezkedtek éjszakai alvásra is az alagsor légó-helységeiben.
Napirendünk is módosult ettől a naptól kezdve. Az esti orációt ugyanis ¾7-kor tartottuk meg heteken keresztül a légó-teremben. A vacsora időpontja 7 óra volt. Három napon át engesztelő oratio perpetuát is szerveztünk az I. emeleti kápolna védett udvari szárnyában. Felkészültünk a tűzvédelemre is. Bőséges homok- és víz-készletet halmoztunk fel a padlásterekben. Okt. 25-től kezdve kb. 1 hónapon keresztül a rendtagokból szervezett háziőrség vigyázott épületünkre éjjeli-nappali páros beosztásban. Fiatalja és öregje szívesen vállalta és lelkiismeretesen látta el a nehéz szolgálatot.
A rombolás utáni napok csendesebb óráit arra használtuk fel, hogy szervezett csoportokban papírral ragasztottuk be a kitört ablakok réseit. Ez az ideiglenes megoldás olajos szigetelésével eléggé megakadályozta az épület kihűlését.
{Nov. 4.}
Nov. 4-én, vasárnap hajnalban 5 óra után a megkezdődött ágyúzásra a rendház lakói lehúzódtak az óvóhelyre. Voltak ugyan szentmisék az emeleti kápolnában, de ezen az egy napon az alagsorban is mutattak be többen szentmisét az esti órákban. Egy félelmetes belövés is emlékezetessé teszi számunkra e napot. A 13 órakor, „gellerrel” bevágódó ágyúgolyó áttörte a rendfőnöki iroda belső termének egyik ablakívét, majd felrobbanva a falakban és a bútorállományban tetemes kárt okozott.
A nov. 4-ét követő két hétben a rendház nagyrészt az óvóhelyen lakott. Nemcsak a háborús veszély tette ezt szükségessé, hanem a szobák kellemetlen hőmérséklete is. A papírral beragasztott termek fűtése ugyanis szerény szénkészletünk és az utánpótlás kilátástalansága miatt értelmetlen lett volna. A légó-teremben a közösségi imádságokon kívül minden délután elmondottuk közösen a szentolvasót. A pince-élet unalmasságát igyekeztünk szépirodalmi felolvasásokkal és tudományos előadásokkal is változatossá tenni. Érdekes előadást tartott Balanyi György asszisztens és Simon Sándor. A rendfőnök úr [Sík Sándor] pedig saját írásaiból és költeményeiből olvasott fel.
Élelmezési nehézségeink nem voltak, mert rendházunk megfelelő tartalékokkal rendelkezett minden fontosabb anyagból.
Hetek múltak el, míg a város valamennyire elcsendesedett. A járókelőt, amerre a harcok dúltak az elmúlt hetekben, siralmas kép fogadta. A legtöbb kárt éppen a mi környékünk, a VIII-IX. kerület és a Nagykörút szenvedte. A legszörnyűbb sebeket a Kilián (volt Mária Terézia) laktanya és környéke kapta. Több emeletes épületek kártyavárként omlottak össze a napokig tartó ágyútűzben. A romokon kívül lehangoló látvány volt a rengeteg szemétdomb is…
{† Karl János}
[Nov. 21-én, hosszú betegeskedés után elhunyt Karl János asszisztens a Széher-úti kórházban. A kerepesi temetőben, a rendi sírboltba temették.]
Nov. 22-én meghozták az első üvegszállítmányt. Az üvegezési munkálatok körülbelül karácsonyig elhúzódtak. Résztvett benne a rendház fiatalja és öregje. Csupán az üvegvágás zömét végeztettük mesteremberekkel, minden más vele kapcsolatos munkát házilag végeztünk.
Mivel a tanítás több hónapon keresztül szünetelt, tornatermünket és tartozékait átengedtük a katolikus karitász céljaira. Innét osztották szét azokat a katolikus adományokat, melyeket a plébániák szegényeinek szántak. A szállítmányok rakodási munkálatait kispapjaink és fiatalabb rendtársaink végezték.
Nov. 25-én volt Szentatyánk mennyei pártfogásának ünnepe. A szentmisét ½10 órakor Albert István, a szentbeszédet Balanyi György asszisztens mondotta. Nov. 27-én, patrocínium napjának délutánján vesperást végeztünk kápolnánkban.
Tartományfőnök urunk [Sík Sándor] ádventi konferenciái ezidén az egyetemi templomban voltak. A kijárási tilalom miatt nem volt alkalmas időpont arra, hogy a mi kápolnánkban is megismételhesse előadásait. Bár a közlekedés rengeteg akadályba ütközött, mégis állandóan zsúfolásig megtöltötték a templomot az ádventi sorozat hallgatói.
Dec. 24-én du. 4 órakor volt az éjféli mise kápolnánkban. A szentmisét Albert István asszisztens végezte; ugyanő mondotta a szentbeszédet is. A szentestét meleg családi hangulatban töltöttük az ebédlőben felállított karácsonyfa körül. Megosztották örömünket Zemplén György professzor és Matthia Károly is. Dec. 25-én fehér asztalunknál is megjelent Matthia Károly.