László Zoltán: A dörgicsei Pántlika fiktív múltja és a piaristák „turáni vendégszeretete”

Sorszám
08
Dátum
1934
Lelőhely
László Zoltán, Akbar Ali, in Budai Napló 31(1934), 1163. sz. (ápr. 7.), részlet.
Szöveg

[…] Kedves olvasóm, ha nem láttad, ha nem ittál nektárjából s nem élvezted asztaluknál a derék piaristák vendégszeretetét, akkor nem tudom megmagyarázni, mi az a Pántlika, ami az ősi Akali és Dörgicse között fekszik. Az valóságos mesebeli várkastély, valami külön fogalom, amit látni, élvezni kell, de leírni nem lehet.

Páratlan vendégszeretettel fogadtak bennünket [1890 körül] Lutter főigazgató és Lévay Imre rendfőnök, több rendtag és az intéző (sajnos nevekre már nem emlékszem), a fejedelmi ebédhez Zánkáról négyes fogatán eljött a kerület […] képviselője Vadnay Andor is, öccsével Bélával, aki veszprémi fiskális volt, nekem atyámfiai; megnéztük a földkerekség legnagyobb, de egyben legnagyszerűbb pincéjét is, a pompás szőlőket, a piaristarend mintagazdaságát és este egy örökké felejthetetlen emlékű szép nap tudatával indultunk hazafelé. Azóta már többször megfordultam a dörgicsei uradalomban, élveztem a páratlan kilátást a Pántlika terasszáról, a fejedelmi piarista vendégszeretetet és az utolérhetetlen borokat, de legkedvesebb emlékem mégis csak a gyerekkori kirándulás marad. Nemcsak magam voltam mindig meghatva a dörgicsei látogatásoktól, hanem azok is, akiket a piarista rend meghívása révén oda kalauzolhattam, mint a volt amerikai követet: Butler-Wright minisztert és feleségét kíséretével, Sir John Parsons-t Jamaikából és Mehmed Dzsebeli beyt.

A Pántlika ott fekszik vadregényes erdők tövében Akali és Dörgicse határán. Dörgicse Szent István korabeli keletkezésű, Akali Firudun időiben alapíttatott. Évszámot nem tudunk, de az Árpádok alatt is már régi, ősi község volt és a Pántlika mai helyén pince állott és jó borok termettek. A legenda szerint Firudun, az ős turáni-magyar világhódító király (Attila urunk őse, Krisztus előtt 3600-ban) a mai Akali és Dörgicse területét egy főkajárra (apát féle főpap az ősmágia népeinél) s annak gyuláira (szerzetespapok) bízta azzal a rendeltetéssel, hogy az ázsiai őshazából magukkal hozott szőlő, gyümölcs és zöldség termelésre a népet megtanítsák, és példát mutassanak a mezei gazdálkodásra. Nemcsak legenda és hagyomány, de a történelem is igazolja az akali-i–dörgicsei mondát.

El Akali, a hindu származású főkajár (arab kútfők szerint Akbar Ali) teljesítette a nagyúr parancsát. Firudun papjai, – ezt kínai és mandzsu forrásokból tudjuk, – világhódító urukat kivéve, annak parancsára kicserélték minden ország terményeit és így hozták be a Mátra és a Bakony erdősegeibe azt a 37 gombafajt is, amely csak nálunk és Mandzsúriában található, de sehol másutt a világon. A kitűnő gyümölcsfajokon kívül a kerti zöldségeket is ők honosították meg (sárgarépa, petrezselyem, kalarábé[!], tök, dinnye, kapor, bab, borsó, káposzta, ugorka, hagyma stb.), mindez Európában 1780-ig csakis nálunk és a Balkánon termett, Franciaország például még 1800-ban is Kisázsiából importálta a kerti veteményeket. Ugyancsak a szőlő, alma, körte füge és mogyoró is csak Magyarországon termett 1780-ig, s csak tőlünk viszik át a nyugat-európai államokba. Mindezt Firudun papjai Indiából és Mandzsúriából hozták magukkal. A kitűnő gazda és pomológus El Akli neve évezredeken át élt a nép száján s így lett a székhelyéből Akali, az ő emlékére. A magyar ma is fügefát és mogyorófát emleget, mert őshazájában a mogyoró (magyar-fa) és füge fát képeznek, erdőket alkotnak s nem bokrot, mint itt Európában, átplántálások után. Sőt az őshazában a szőlő is néha fává terebélyesedik, amint azt sokszor a déli Balkánon és Kisázsiában láttam, ahol a több száz, sőt ezer éves szőlőtőke sem ritkaság. Ennél súlyosabb bizonyítékok a magyar ősiség és Firudun történelmi szereplése mellett nem is képzelhetők.

Ki gondol a Pántlika híres szüretei alkalmával arra, aki ura parancsára a szőlőtermelést azon a vidéken meghonosította? El Akli nevet nem emlegetnek már, habár Akali róla van elnevezve és Dörgicse is csak a régi Dörögd (Dögrő) nemzetség elszlávosított alakja. A Pántlikának, mint látjuk, évezredekre rúgó története, nagy hagyományai vannak. Az El Akli után következő főkajárok a szent-istváni időkig hűségesen kezelték a birtokokat, amiket Firudun hagyott papjai gondozására. A kereszténység térhódításával ugyancsak magyar szerzetesek léptek a gyulák nyomdokaiba s manapság is a kitűnő, tőzsgyökeres magyar piarista rend gazdálkodik El Akli birtokain, a világhódító nagy turáni magyar király akaratának megfelelőleg. A piarista rend nagyjai, hány halhatatlan nevű tudós, bölcs, író, költő, művész és politikus akadt közöttük, akiknek neve a széles nagyvilágban is tiszteletet követel a kalazanti szent rendjének és a magyar fajtának, – majd mindannyian megfordultak egyszer legalább életükben El Akli ősi tanyáján, a dörgicsei Pántlikában. Akiket személyesen ismertem, akik tanáraim és barátaim voltak, mint a nagyok közül: Lutter Nándor, Lévay Imre, Pintér Kálmán, Laczkó Dezső, Maywald József, Janky Károly, Bolgár Mihály, Takács József, Bartos József, Schmidt Ágoston, Acsay Antal, Takáts Sándor, Szeges Mihály, Pintér Elek, Titz Antal Hajnal Imre, Prónai Antal, Drajkó Béla, Hévizy János, a még élő nagyok közül Eberhardt Antal, Körösi Albin, Sík Sándor, Suták József, és Zsigmond János, tanúim lehetnek.

Firudun hódításait Ős-Ten áldása kísérte, amint ma is még Veszprém, Tihany, Füred, Zirc, Kenese és Akali az ő alapításai és évezredek óta virágzó magyar települések, melyek a honfoglaló nagy király emlékét dicsérik, bizonyítják,

A magyar piaristarend mindenkor Ős-Ten dicsőségére, az ősi magyar hagyományok tiszteletére, a magyar faj szeretetére nevelte és neveli a turáni-magyar ifjúságot. Istenfélelem, hazaszeretet, a fajhoz való ragaszkodás, a komoly tudományosság, az ősi szabadság jogainak tisztelete képezték mindig a piarista tanítás és nevelés alapjait, hogy egész férfiakat, teljes magyarokat neveljenek a nemzetnek, ahogy azt turáni származásunk megkívánja a nyugat puhányaival és a dél rabszolgajellemeivel szemben. A gazdálkodásban is mintaszerűek. Tessék csak egyszer a Pántlikához kirándulni, vagy Mernyén a kitűnő Hannig páter jószágkormányzó őméltóságánál egy-két napot tölteni. Turáni vendégszeretettel szívesen látnak mindenkit Firudun hagyományainak e pompás letéteményesei, a magyar piaristák.

Mindezt a Pántlikában láttam, tapasztaltam és éreztem, hatezer éves magyar dicsőségről regél ott minden fa, kődarab és a Balaton, a szent Bál-Tava felől fújdogáló szellő. Firudun és El Akli szellemei ott lebegnek a dörgicse–akali-i határ fölött, Ős-Ten pedig megáldotta azt a szent vidéket.

[vissza]