Édes Vincém!
Közeledik Szent Vince napja és bár karácsonyi gratulációs levelemben jókívánságaimat erre is belefoglaltam, szívem és szívünk azt diktálja, hogy újra meg újra gondoljunk reá és ezen a napon a szokottnál is gyakrabban és bensőségesebben szőjük szentmisénkbe és imádságainkba nevedet. A jó Isten áldjon meg bőséges kegyelmével – ezt kérjük Számodra és a Rend számára!
Ami bennünket illet, ma sincsen panaszkodni valónk. Sok máshoz képest szinte csodálatosan megőrzött bennünket a jó Isten. Anyagilag is megvagyunk, mert anyagi létünk hármas alapját, az állami dotációt, a szokásos püspökkari segélyt és a Te jóságos segítségedet, ha mindhármat többé-kevésbé késve is, de megkaptuk, illetve a harmadikat úgy látszik, hogy megkapjuk továbbra is.
Január 2-án érkezett meg a nevemre küldött 540 dolláros utalványod, a Balanyi [György] nevére küldött pedig éppen e sorok írása közben érkezett meg. Egyébként a bécsi testvérek is igen kedvesen mutatják szeretetüket. Schmidt provinciális úrtól december végén kaptunk egy 17 kg-os postacsomagot (vámmentesen), amit szépen meg is köszöntünk. Mivel további adományokat is kilátásba helyezett, kértük is, hogy elsősorban gyarmatárukat, főleg kávét küldjön, mert ennek vagyunk leginkább híjával. Mivel január 5-én arról értesültünk, hogy bizonyos összeget tettél le Bécsben megsegítésünkre, reméljük, hogy nem okozunk a bécsieknek különösebb megterhelést. December végén egy olyan értesítés is eljutott hozzánk, hogy küldtél valakit Bécsbe, aki onnan segítsen bennünket, de arról, hogy az illető tett volna valamit értünk, semmit sem tudunk, noha a segítésnek akár dollár-utalvány, akár IKKA, akár vámmentes csomag formájában magyar részről semmiféle akadálya sincs.
A tegnapi napon megkezdődött a pesti iskolánkban is a tanítás. Azt is örömmel jelenthetem, hogy a sok éven át sürgetett, de mostanáig vissza nem adott kecskeméti emeletszárny kiürítése végre is megtörtént és így az internátus legégetőbb baján, a helyhiányon valamennyire segíteni tudunk. Sajnos Kecskemétről nem jó hírek járnak: Tell Sándor egészségéről; nagyon féltjük.
Különben legégetőbb kérnivalónk a directórium, mert sem ezt nem kaptuk még meg, sem hónapok óta az Ephemeridest [az Ephemerides Calasanctianae című hivatalos rendi közlönyt], sem más nyomtatott küldeményt, holott nagyon szomjasak vagyunk Róma és a világegyház levegőjére. De reméljük, hogyha az életviszonyok lassanként visszatérnek rendes menetükbe, az ilyen postai küldemények is el fognak jutni hozzánk.
A jubileumi Kalazancius-ünnepséget a történelmi események következtében, sajnos, csak egészen intim családi körben tudtuk megünnepelni. (A budapesti ünnepi misére vonatkozó ígéretét a kalocsai érsek úr például nem tudta beváltani.)
Egyebekről Balanyi Gyurka írt tegnapelőtt; én hát csak arra szorítkozom, hogy még egyszer kitárjam a szívemet és nagy-nagy szeretettel üdvözöljelek mindnyájunk nevében.
Budapest, 1957. január 9.
Szeretettel ölel
U.i. Remélem, hogy a december 6-án írt levelemet, melynek főtárgya az addig velünk történtek leírása és boldogult Karl János tisztének betöltése volt, megkaptad.