1940. jún. 10-én megnyílt a rendház Eskü úti frontján a 2. sz. üzlethelyiségben a „piarista borok boltja”. Ennek az üzletnek hosszú története van.
Csak megemlítjük, hogy évtizedek óta nem egyszer hangzott el az atyák kívánsága saját borüzletünk után. A jelen üzlet azonban nem onnan jött, ahonnan várták, tudniillik nem a Kusztodiátusnak, hanem Mádnak köszöni létét. A Kusztodiátus számára az üzletnyitás nem volt jelentős, mert egyrészt el tudja adni borát, másrészt a pincegazdaság csak másodrendű dolog a mezőgazdaság mellett. Mádnak azonban a pincegazdaság lévén a legfontosabb, ez a kérdés elég régóta foglalkoztatott bennünket. Igaz, amíg nem voltak palackozható boraink, és amíg gyenge pénzügyi helyzetünk rászorított bennünket a must és a borok nagybani eladására, addig ez a kérdés nem volt időszerű.
Időszerűvé lett 1938 őszén, amikor az 1934-es nehéz boraink palackozásáról lehetett beszélni. Hogy akkor nemcsak a palackozás, hanem az üzlet mellett döntöttünk, abban főleg két mozzanatnak volt szerepe. Először is látnunk kellett, hogy a mindenkitől a Hegyalja legjobb borainak minősített 1934-es nehéz boraink nagybani eladása lehetetlenül gyengén értékesült volna.
Azután pedig döntésünkben nem kis része volt Rutterschmidt Jenő okl. gazdának, akinek kereskedelmi érzékét más vonatkozásokban megismertük, s aki nagyon ambicionálta a piarista borok üzletét. Már 1938 előtt, amikor a keresztény fiatalságnak a gazdasági életben való elhelyezkedése erősebben megindult, három volt budapesti tanítványunk, Rutterschmidt, Gschwindt és Suppán arra gondoltak, hogy valamelyik Váci-utcai üzletünkben közös csemegeboltot nyitnak különféle piarista termékekkel (bor, pálinkák, gyümölcs, primeurök, stb.), Gschwindt-féle likőrökkel és Suppán-féle gombával, stb. Noha ez az elgondolás több szempontból nem bizonyult reálisnak, a piarista borüzlet tovább érlelődött Rutterschmidtnél is, nálunk is.
A megvalósítás felé az első komoly lépés a palackozás volt abban az elgondolásban, hogy a mádi palackozott boraink eladásával Rutterschmidt fog foglalkozni. Miután 1939 januárjában megtörtént vele az előzetes megállapodás (ennek lényege, hogy az eladott borok árának 20%-a őt illeti), egymás után megrendeltük a palackot, kupakolt dugót, vignettát s csináltunk kalkulációkat. A kapcsolatos rajzokat (vignetta, kupak, üveg, s a propagandával és kezeléssel kapcsolatos nyomtatványok) mind ifj. Sremnitzer Konrád, az iparművészeti iskola növendéke készítette, aki nekünk készített első ízben borcímkéket, s aki azóta már többfelé rajzolt ilyeneket, vagyis akit mi fedeztünk fel. Mád közben megszerezte a palackozási engedélyeket, Rutterschmidt ügyvédje pedig a italmérési engedélyt.
Ilyen előzmények után 1940 szeptemberében megtörtént Mádon az első palackozás (aszú, Király [dűlői] máslás, Bomboly [dűlői] máslás, Király édesszamorodni, Bomboly édes szamorodni). Nálunk ezek a borok 1940. október 4-én, Sebes Ferenc provinciális úr neve napján kerültek az asztalra, s Rutterschmidt október 8-án eszközölte az első rendelést. Még 1939 végén került sor a muskotály aszú, majd 1940 elején a száraz szamorodni és a tokaji asztali bor palackozására.
Rutterschmidt ezeket a borokat részint nálunk (IV. Váci u. 55.), részint egyes csemege üzletekben (Rigó, Berta, Nyikászy) árusította, s igen leleményes módon propagálta (ügynök, mozi, papírszalvéta, árjegyzékszétküldés). Néhány hónapi tapasztalat azonban meggyőzött bennünket arról, hogy az egész vállalkozás csak akkor jár majd teljes sikerrel, ha külön üzletet nyitunk, palackozott borok mellett hordós bort is kimérünk, s főleg ha a Kusztodiátust és más rendházainkat is belekapcsoljuk ebbe a vállalkozásba. Amikor 1940 februárjában nyílvánvalóvá lett, hogy Nagy Adorján, a III.B. üzlet bérlője nem bírja fizetni a bért, elhatározott dologgá vált, hogy a tőle való megszabadulás után ebben a helyiségben nyitjuk meg a borüzletet. Betegsége miatt ő csak április 20. után tudott távozni.
Közben aztán sikerült a Kusztodiátust is megnyerni az eszmének, amelynek részéről Sótonyi István kormányzó-helyettes vette kezébe az ügyet. Így jött létre azután április végén élőszóval, május elején írásban az a megállapodás a Kusztodiátus és Rutterschmidt között, amelynek másolata nálunk 70/1940 szám alatt található az irattárban. (Minthogy akkor már elhatározott dolog volt Mádnak kusztodiátusi kezelése, azért a megállapodást már a Kusztodiátus kötötte). Ugyanakkor a termelői boreladás, illetve italkimérés engedély-kiterjesztést nyert Mádon kívül a Kusztodiátusra, Kecskemétre és Sátoraljaújhelyre.
Mielőtt azonban a III.B. üzlet berendezésére került volna a sor, a II. számú üzlet bérlője azzal az ajánlattal jött, hogy engedjük át neki a nagyobb III. B-t, s mi használjuk borüzletnek a II. számú helyiséget. Minthogy ez utóbbi kisebb volta mellett is sok szempontból nekünk alkalmasabbnak látszott a szóban lévő célra, az ajánlatot elfogadtuk. Miután 1940. május 10-én neki sikerült átköltöznie a III.B-be, kezdetét vette a II-nek berendezése, illetve átalakítása, s mint említettük, 1940. június 10-én megnyílhatott az üzlet, egyelőre mádi és dörgicsei palackozott borokkal és néhány kusztodiátusi hordós borral.
Megemlítjük, hogy ennek az egész ügynek szálai kezdet óta a házfőnök [Tomek Vince] kezében futottak össze, akit viszont nagyban segített Sebes Ferenc provinciális úrnak állandó érdeklődése és hathatós támogatása.