A farsang a régi piarista rendházakban is farsang volt, amikor az egyébként komoly atyák vidámságra adták a fejüket. De a főként latin nyelvű iskolai oktatással foglalkozó közösség tagjai ekkor sem tagadták meg műveltségüket, és kitartottak a klasszikus előképek mellett. Márpedig a latinos iskolai kultúrában Bacchus isten ókori ünnepét, a bacchanáliát, a keresztény nagyböjtöt megelőző farsang egyenes előzményének tartották.1 Ez adta meg az alapvető hangulatát a rendházi farsangoknak, amelyet a legélénkebb módon talán Schreier Norbert Nugae canorae (Bolondos énekek) című gyűjteménye őrzött meg. Az 1790-es években Nyitrán készült, majd más rendházakban is előadott többszólamú énekek közül azok, amelyek a vendégeket üdvözlik, a zobori bort dicsérik, sőt Bacchust temetik (ilyenből kettő is van), és előre keseregnek a várható böjti ételek (borsó, lencse, káposzta, Stockfisch) miatt, egyértelműen egy farsangi vacsora zenés programjához tartoztak.2
Levéltárunk apróbb kéziratainak rendezése közben nemrég előbukkant két olyan vers, amely a piarista rendházi hagyomány hasonló farsangi elemét őrizte meg. Eszerint azokban a rendházakban, ahol fiatal szerzetesnövendékek éltek, ott farsangkor egyikük vagy az általuk alkotott kórus hosszú, sok strófából álló, alkalmi éneket adott elő, amely a rendház egyes tagjait énekelte meg a házfőnöktől kezdve egészen a konyhán dolgozó laikus testvérekig. Az ének természetesen latinul szólt, de bőven voltak benne anyanyelvi idézetek, sőt szójátékok különféle nyelveken (szlovákul, magyarul, németül).3
Az előbukkant kéziratokon a szerzői név és dátum nem található, de a szöveg maga elárulja ezeket. Az első, Salve felix fortunata (SFF) kezdetű ének a rendház tagjait főként tisztségük szerint sorolta föl, de a magiszter és a promagiszter említése egyértelműen valamelyik noviciátusi rendházra utal, és név szerint szerepel benne két idősebb rendtag, Kubik (Dénes) és „Chrysostomus”, azaz Gubanóczy Krizosztom. Ők pedig csak 1800/1801. és 1804/1805. között éltek együtt, méghozzá Privigyén, ahol akkor a magyar piarista provincia három noviciátusának egyike működött. Ezen évek közül pedig a versezet csak az 1805. évi farsangra készülhetett, mert 1) a privigyei gimnázium 1803/1804-ben vált teljes gimnáziummá, akkortól volt retorikai osztály, amelynek tanára szintén említésre került; 2) az 1803/1804. évben a rektor egy személyben a novíciusok magisztere is volt, miközben a vers e tisztségekben két külön személyt említett;4 3) Gubanóczy Krizosztom 1805 végén elhunyt.
A második, Vivat noster dulcis Praeses (VNDP) kezdetű ének elhangzásának helye és ideje könnyebben azonosítható, abban ugyanis olyan (1. és 2. éves) filozófus növendékek nevei szerepelnek, akik csupán egyetlen évben, 1807/1808-ban tanultak együtt Vácott. Így előadása a váci rendház 1808. évi farsangján történt.
A két ének nemcsak egymásba hajtogatott papírlapokon, egy kéz lejegyzésében maradt fönn, hanem tartalmilag is mutat egyezéseket, hasonló fordulatokat. Mindkettőben megtalálható például a megelégedettséget adó palackról szóló rímpár,5 valamint a filozófiai viták fölhagyására vonatkozó felszólítás.6 Közös szerzőjüket tehát azon piaristák között kell keresnünk, akik 1805-ben Privigyén, 1808-ban pedig Vácott tartózkodtak. A rendi névsorok (familia domus) szerint csupán ketten voltak ilyenek: Fehér László és Elenyák György. 1805-ben Privigyén egyikük a harmadik elemi, másikuk az első grammatikai osztályt (principia) tanította, 1808-ban pedig mindketten elsőéves filozófia hallgatók voltak Vácott.7
A fiatalon elhunyt Fehér Lászlóról (1785–1810) keveset tudunk, a Szepességből származó Elenyák Györgyöt (1784–1853) azonban már akkor, növendék korában is tehetséges latin költőnek tartották. Horányi Elek piarista bibliográfiájának éppen 1808-ban megjelent első kötete szerint „tanulmányai sorát befejezve a latin költészetben való tehetségének jeles bizonyságát mutatta föl”.8 Ebben az évben jelent meg ugyanis első nyomtatott műve Gottlieb Antal váci nyomdájában, egy Kámánházy Ignác váci püspök beiktatására készült óda.9 A következő évben a püspök névnapjára „ízléses pásztori éneket” írt, amelyet az ünnep előestéjén, 1809. június 26-án két másik növendéktársával együtt, „pásztorként belépve” elő is adtak a püspöki palotában. Nagy tetszést arattak vele, és a jelenlévő Bolla Márton piarista házfőnökkel együtt az asztalhoz hívták őket. A házfőnök szerint ennek hatására történt, hogy másnap a püspök 18 ölnyi (kb. 60 m³) tűzifát utalt ki a rendháznak.10
Később Elenyák még számos alkalmi verset írt, élete jelentős részét pedig a Károlyi család szolgálatában töltötte, mint nevelő és könyvtáros. Tanítványaival, a Károlyi fiúkkal jelentős időt töltött Franciaországban és Itáliában, 1816-ban pedig a magas-tátrai Kriván csúcsot is megmászták.11 Pesten hunyt el 1853-ban, de mivel nem volt az itteni piarista rendház tagja, nem a belvárosi plébániatemplomba, hanem a Kerepesi úti köztemetőbe temették.
Lássuk tehát az 1805. évi privigyei és az 1808. évi farsangi verseket. Az akkori humor egy része ma is érthető, némelyikhez a korabeli diáknyelv ismerete szükséges (ezt, ha megfejthető volt, lábjegyzetben jeleztem), némely utalások azonban ma már homályban maradnak, például, hogy Dom Flórián rajztanárt miért hívták „kapitánynak”. Azt viszont a rendházi névsorok (familia domus) segítségével12 pontosan tudjuk, hogy az egyes strófák kikre vonatkoztak. A versek után tehát alább a strófák száma szerint felsoroltam nevüket és akkori tisztségüket, beosztásukat. (Koltai András)13
Cantus (Salve felix fortunata…), Privigye, 1805
1. |
1. |
2. |
2. |
3. |
3. |
4. |
4. |
5. |
5. |
6. |
6. |
7. |
7. |
8. |
8. |
9. |
9. |
10. |
10. |
11. |
11. |
12. |
12. |
13. |
13. |
14. |
14. |
15. |
15. |
A strófákban szereplő piaristák (Privigye, 1805)
- Géczy András, házfőnök, igazgató
- Mlinkay Alajos, házfőnök-helyettes, a magyar nyelv tanára a kezdők osztályában
- Pales Henrik, a novíciusok magisztere, ádventi és nagyböjti hitszónok
- Gubanóczy Krizosztom, betegségét ápolja
- Kubik Dénes, spirituális (nyugalmazott)
- Vaschány Sebestyén, a 2. humanista osztály (retorika) tanára
- Bielitzky Pál, az 1. humanista osztály (poétika) tanára
- Hasskó László, a novíciusok promagisztere, a magyar nyelv tanára a haladók osztályában
- Schlister Alajos (laikus testvér), a kórus vezetője, zeneigazgató
- Vogel Elek (Alexius, laikus testvér) szabó, konyhasáfár
- Elenyák György, Frank Jeromos és Jalcsay Ambrus, az 1-3. grammatikai osztályok (principia, szintaxis, grammatika) tanárai
- Nits Antal (laikus testvér) novícius
Vivat noster dulcis Prases…, Vác, 1808
1. |
1. |
2. |
2. |
3. |
3. |
4. |
4. |
5. |
5. |
6. |
6. |
7. |
7. |
8. |
8. |
9. |
9. |
10. |
10. |
11. |
11. |
12. |
12. |
13. |
13. |
14. |
14. |
15. |
15. |
16. |
16. |
17. |
17. |
18. |
18. |
19. |
19. |
20. |
20. |
21. |
21. |
22. |
22. |
23. |
23. |
A strófákban szereplő piaristák (Vác, 1808)
- Egerváry Ignác, tartományfőnök
- Bolla Márton, házfőnök
- Risinger Özséb, tartományi asszisztens, spirituális (nyugalmazott)
- Egelszky Ignác, házfőnök-helyettes
- Dom Flórián, a rajz és építészet tanára
- Vild Lénárd, nyugalmazott tábori lelkész
- Domby Mihály, a 2. humanista osztály (retorika) tanára
- Nagy Lipót, a fizika és a mezőgazdaság tanára, nagyböjti szónok
- Zimandchek Jeromos, a logika, metafizika és etika tanára
- Hulják Péter, az 1. humanista osztály (poétika) tanára, a nagyobbak oratóriumának vice-prézese
- 11-12. Teleky Ádám, 2. éves filozófus hallgató
- Pancsó Ignác, 2. éves filozófus hallgató
- Kóter József, 2. éves filozófus hallgató
- Wagner Mihály, 1. éves filozófus hallgató
- Ugróczy Ferenc, 2. éves filozófus hallgató
- Hegyi János, 1. éves filozófus hallgató
- Elekes János, 2. éves filozófus hallgató
- Dienes Antal, 2. éves filozófus hallgató
- Bregovits Alajos, 2. éves filozófus hallgató
- Deáky Károly, 1. éves filozófus hallgató
- Huber Ferenc, a 3. grammatikai osztály tanára, a kisebbek oratóriumának vice-prézese
- Chinorányi Vince, 1. éves filozófus hallgató
- Prenn Simon (laikus testvér), szabó, sekrestyés
- Merzeli Tamás (laikus testvér), szabó
- Hrisóczky Nepomuki János (laikus testvér) szabó, házi gondviselő
A nyitókép Agárdy Gyula (A kolozsvári Kalazantinum kórusa 194/1915, részlet; vö. Hitre, tudásra II, n° 9.1) és Szakál Ádám (Piarista rend, 2009; Öregdiákok 2014; Tanár, 2010) rajzai alapján készült.
- 1Vö. Pápai-Páriz Franciscus, Dictionarium Latino-Hungaricum, Cibinii 1767. ‘fássáng’ („dies Bacchanalici, Bacchanalia, Lupercalia, die Fast-Nacht-Täge, die Fastnacht”). Wagner, Franciscus SJ, Universae phraseologiae Latinae corpus, Budae, 1822, ’Bacchanalia’ („Bacchus ünnepe, farsang: Bachusfest, Fasching”).
- 2Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés, szerk. Koltai András, Budapest, 2017–2019, II, 112-113 (Ladislav Kačic), 448-449 (Koltai András).
- 3A versek lelőhelye: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára (PMKL), I.2.a: Manuscripta vetera, For. 0-3/15: Opuscula poetica nostrorum et aliorum (1698–1835).
- 4Vö. PMKL, I.1.a: Archivum Provinciae Hungariae vetus, Lib. 26: Familiae domorum Provinciae Hungariae Scholarum Piarum (1788–1815), pp. 366-441 passim.
- 5„Ante sestare lagenam / Nemo paciatur plenam” (SFF, 3. strófa). – „Ante sestare lagenam, / Numquam patiare plenam” (VNDP 6. strófa).
- 6„Desinat nunc disputare, / Philosophos refutare” (SFF, 10. strófa; VNDP, 8. strófa).
- 7PMKL, I.1.a: Archivum Provinciae Hungariae vetus, Lib. 26: Familiae domorum Provinciae Hungariae Scholarum Piarum (1788–1815), pp. 441, 519
- 8„completo studiorum cursu praeclarum latinae poeseos ingenii specimen prodidit”: Horányi, Alexius SchP, Scriptores Scholarum Piarum, I, Budae, 1808, 751.
- 9Elenyák, Georgius SchP, Illustrissimo, ac Reverendissimo Domino Ladislao Kámánházy, dum munus episcopi Vaciensis anno M.DCCC.VIII. [1808] mense Novembri solemni ritu auspicaretur, Scholae Piae Vacienses obtulerunt, Vacii, 1808 (PMKK, Kolligátumok, A 7, koll. 4).
- 10„Carmen Pastoritium elegans sane P. Elenyák II. anni philosophus concinnavit; in hoc plene igitur perficiendo, adornando que desudandum erat. Peroratum est in Residentia ipsa die vesperi, et magno plausu acceptum, tresque cleri nostri prout erant pastoritiis induti, una cum P. V. Rectore mensae adhibiti”: PMKL, II.7: Váci rendház levéltára, a: Régi korszak, Lib. 8: Historia domus Vaciensis Pauperum Matris Dei Scholarum Piarium (1760–1876), p. 141. Vö. Halmi László SchP, A váczi kegy.-tanítórendi kath. főgymnasium vázlatos története, Vác 1896, 63.
- 11Léh, Stephanus SchP, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666–1997, s. a. rend. Koltai András, Budapest, 1998, 100. Siklóssy László, A magyar sport ezer éve I, Budapest, 1927, 349.
- 12A nevek és beosztások forrása: PMKL, I.1.a: Archivum Provinciae Hungariae vetus, Lib. 26: Familiae domorum Provinciae Hungariae Scholarum Piarum (1788–1815), pp. 440-441, 518-520.
- 13A versek értelmezésében ezúton köszönöm Bozók Ferenc, Strešňák Gábor és Szekér Barnabás segítségét.
- 14Szlovák nyelvű szójáték, a latin chori ’kórusé’ és a szlovák chorý ‘kóros, beteg’ szavak hasonlóságával (mai átírásban: „Keď raz esťe bude chorý”).
- 15A név ragozása – föltehetően szándékosan – hibás, helyesen „Frater Alexius” lenne.
- 16Helyesen „frumentum”.
- 17A szlovák szöveg mai helyesírással: Nože hopsa / A zavrť sa.
- 18A latin placeo (második személyben places) ’tetszeni’ és a német placieren ’elhelyezni’ szavak összevegyített keveréke.
- 19Emmanuel Alvarez nyelvtankönyvében, amelyet az akkori gimnáziumokban tankönyvként használtak, így kezdődik azon szavak felsorolása, amelyek hímneműek, de a költők nőnemben használják őket: „Mascula bubo specus”. Vö. Alvarez, Emmanuel SJ, Institutionum grammaticarum libri primi, Pars II: Rudimenta, sive de octo partibus orationis et generibus nominum, Posonii 1779, 43.
- 20A „Honores mutant mores” (a tisztség megváltoztatja az erkölcsöt) mondás diákosan elferdített változata. Vö. Szirmay Antonius, Hungaria in parabolis, Budae, 1804, 5 (10. §.).
- 21A „Quot capita, tot sensus” (ahány fej, annyi nézőpont) mondás diákosan elferdített változata. Vö. Szirmay Antonius, Hungaria in parabolis, Budae, 1804, 5 (10. §.).