Diáknévsorok: Budapest (Pest, 1717–)

Pest első gimnáziumát a városi tanács alapította. 1717-ben 10 ezer forint éves kamatát (600 Ft) és egy épületet ajánlottak föl a piarista rend számára, hogy az a városban latin nyelvű gimnáziumot létesítsen. A piaristák 1717 novemberében kezdték meg a tanítást az alsó négy osztályban. A következő évben a város megvette számukra a jezsuiták félkészen álló épületét a Galamb utcában.

A gimnázium ekkor vált teljessé a felső két osztály megnyitásával, majd 1744-től filozófiai (bölcsészeti) tanfolyammal egészült ki, amely 1784-ben a királyi egyetem bölcsészkarának Pestre költözése miatt szűnt meg. Az intézmény 1762-ben a Városház téri a Glöckelsberg-palotába, és az akkor hozzáépített szárnyépületbe költözött. A reformkorban az ország legnépesebb gimnáziumává fejlődött; az 1820-as évek végén éves szinten több, mint 900 diák tanult benne.

A szabadságharc után, az 1850-től bevezetett új középiskolai rendhez (Entwurf) igazodva, 1851/1852-re nyolc osztályos, magyar nyelvű főgimnáziummá nőtt, de az első érettségi vizsgát már 1851-ben megtartották 143 tanulóval. Az 1870-as évektől egyértelműen első helyen állt abban az országos rangsorban, amely a magyarországi „tudáselit” számszerűen legtöbb tagját adó középiskolák között e tekintetben fölállítható. Az osztályok és diákok bővülő száma miatt a tartományfőnökség 1862/1863-ban a rendház udvarán háromemeletes keresztszárnyat építtetett a gimnázium számára. Az évek során ez is szűknek bizonyult, ráadásul a pesti Belváros átrendezésének a piarista épülettömb is útjában állt, így hosszas tárgyalások után 1913 és 1917 között Hültl Dezső tervei szerint új, négyemeletes, tágas piarista székház és gimnázium épült a régitől kissé keletebbre, nagyjából az egykori Városház tér helyén.

Az intézményhez 1945-től konviktus is tartozott, 1946/1947-től pedig általános iskolai első osztályokkal bővült, felmenő rendszerben. 1948-ban azonban a kommunista hatalom az egész iskolát és a konviktust is államosította. Az állami gimnázium két éven át Ady Endre néven működött, majd 1950-től, az állam és egyház közötti, kikényszerített „megegyezés” után ismét piarista gimnáziumként indulhatott újra, négy évfolyamon. Tanári karába a rend akkori legkiválóbb, fiatal, de már tapasztalt tagjait választhatta be, így a diktatúra legsúlyosabb évtizedei e szempontból a gimnázium fénykorát jelentették. 1953 nyarán a kommunista hatóságok rendelkezésére a gimnázium (és a rendház) teljes felszerelésével együtt a Mikszáth Kálmán térre, az egykori Sophianum leánygimnázium épületébe költözött. 1980 és 1982 között Perczel Dénes tervei alapján, az udvar befedésével tornaterem épült.

A diktatúra bukása után a piarista rend csak fokozatosan, leromlott állapotban kapta vissza egykori belvárosi épületét, ahol addig az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkara működött. A Golda János tervei szerint végzett általános felújítás és az udvar befedésével létrehozott tornacsarnok megépítése csak 2011-re ért véget. Az időközben hatosztályossá bővült fiúgimnázium 2011 júniusában foglalhatta el ismét egykori helyét.

Gimnáziumi anyakönyvek

matricula.hu

1718–1765

1766–1779

1778–1850

1851–1869

1870–1945

1946–1948

1949–1950

Érettségi anyakönyvek, 1851–1950

Feldolgozások

  • Friedreich Endre, A pesti piarista gimnázium tanulói 1717-től 1780-ig, in Évk/Budapest, 1999/2000, 23-38: 26. – Osztálylétszámok, 1718–1781.
  • Kilián István, A magyarországi piarista iskolai színjátszás forrásai és irodalma 1799-ig, Budapest, 1994, 413. – Osztálylétszámok, 1718–1774.
  • Varga Júlia: A budai és pesti felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1713–1784, Budapest, 2022 (Felsőoktatástörténeti kiadványok, Új sorozat, 25; Budapest történetének forrásai, 15). – A filozófiai stúdium (bölcsészeti líceum) hallgatóinak adatai 1752–1784 között.

Elemi iskolai anyakönyvek

1787–1892

Nyomtatott iskolai értesítők

Gimnázium

Elemi iskola

  • Piarista Központi Könyvtár 1791, 1793, 1804–1807, 1809, 1820, 1823, 1825, 1833–1836, 1839, 1841–1844, 1847, 1855 (online)
  • Országos Széchényi Könyvtár 1791, 1793, 1796, 1801, 1808–1809, 1812, 1819–1821, 1824, 1826, 1829, 1831–1834, 1837, 1839–1840, 1845, 1849, 1851–1852 (helyben, Ért 277)

Bibliográfia

  • Dörnyei Sándor–V. Ecsedy Judit–Pavercsik Ilona, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája: XVIII. századi érdemsorozatok, Budapest, 1989 (A magyar neveléstörténet forrásai, 3), 115-131.
  • Gráberné Bősze Klára, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1800–1850, Budapest, 2013 (A magyar neveléstörténet forrásai, 28), 131-136, 229.
  • Gráberné Bősze Klára–Léces Károly, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51–1948/49, 4. kötet, Budapest, 1998 (A magyar neveléstörténet forrásai, 17), 11-19.

Kész

© Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, 2022