A közelmúltban volt 300 éve, hogy az első piaristák megkezdték debreceni missziójukat. Lelkipásztorkodtak, tanítottak, a gimnázium mellett egy időben nemesi konviktust, kereskedelmi szakközépiskolát is vezettek, sőt Debrecenből indult az 1940-es évek végén a kiscsoportos lelkipásztori munka.
A szabad királyi városi rangot Debrecen 1693-ban nyerte el, ám amikor ezt a pozsonyi országgyűlés 1712-ben megerősítette – Csáky Imre váradi püspök javaslatára – azt a kötelezettséget is törvénybe emelte, „hogy jelöljenek ki helyet a katolikus plébániatemplom és Szent Ferenc atyáinak konventje fölépítésére”. A város lakossága ugyanis kizárólag reformátusokból állt, katolikus vallásgyakorlat pedig nem létezett. Az országgyűlés 1715-ben ért véget, így a törvényerőre emelt határozat szerint a város 1716-ban kijelölte a plébániai telket, majd a váradi káptalan Keczer István kanonokot küldte oda plébánosnak. Keczert 1717. január 22-én Bakó János váradi prépost be is iktatta hivatalába, de a plébános helyzete a szegényes szállás és katolikus hívek hiánya miatt aligha látszott tarthatónak. Ezért Bakó, aki egykor a privigyei piarista iskola diákja volt, fölajánlotta püspökének, hogy alapítványt tenne a piarista rend debreceni működéséhez. A tervet Csáky Imre is jónak látta, így Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) viceprovinciálistól legalább két piaristát kért Debrecenbe. 1718 áprilisában Bakó prépost és a rend szerződést kötöttek 28 000 forintnyi alapítvány elfogadásáról.
Az első két piarista, Szlopnyay Elek (a Resurrectione Domini) és Hornik István (a S. Sigismundo) 1718 végén indultak el Nyitráról. Először Kalocsára mentek, ahol Csáky Imre püspök (egyben kalocsai érsek) a telet töltötte, majd onnét Váradra. 1719. január 17-én érkeztek meg Debrecenbe, ahol pár napon belül teljesen rájuk maradt a plébánia adminisztrációja, mert Keczer plébános hamarosan Váradra távozott, utódja, Návay János pedig szintén váradi kanonok volt, és ő is többnyire ott tartózkodott. Bár a város református bírója Szlopnyay szemébe mondta, hogy a törvény szerint csak a ferenceseknek és nem a piaristáknak adtak helyet, a piaristák maradtak. Miután Halápy Konstantin (a Passione Domini) megérkezésével a piarista közösség három főre nőtt, 1721. január 21-én megnyitották a gimnázium első osztályát, majd sorban a többit is. Csáky Imre bíboros nagyméretű, reprezentatív templomot építtetett Szent Anna tiszteletére, amelyben a 18. század közepére a katolikus hívek száma már elérte a 700-at.
A piaristák 1807-ig vezették a debreceni katolikus plébániát, amelyet Ferenc király rendeletére ismét a váradi egyházmegye papjai vettek át. Debreceni gimnáziumuk 1948-ig működött, amikor a kommunista diktatúra államosította. Rendházukból 1950-ben voltak kénytelenek kiköltözni. A piarista jelenétet azontúl csak az a néhány piarista jelentette, akik segédlelkészként vagy más iskolák tanáraiként működtek Debrecenben, mint Bulányi György, aki 1952-ben Debrecenben tartóztattak le a kicsoportos hitoktatás szervezése miatt, Kummergruber Emil, a csapókerti plébánia kisegítő lelkésze (†1962), Mándoki Ernő, a Szent Anna templom karnagya (†1970), Szoboszlay András, a Svetits Gimnázium igazgatója (†1982), és legvégül Taróczky Antal, a köntösgáti általános iskola tanára (†1987).
Koltai András