12. Rendház (Szerzetesi élet) / Religious house (Consecrated life)

A piarista szerzetesek lakhelyét és egyben helyi közösségét rendháznak (domus) nevezik. Vezetője a házfőnök (rector). A szerzetesi szobák mellett könyvtár (a tudományos munka színhelye), oratórium (a közös imádság színhelye), konyha, refektórium (a közös étkezés színhelye) és kert is tartozott hozzá. A rendi alapszabály szerint „senkinél ne legyenek órák, sem ereklyék, sem különleges és díszes könyvek, szentek faragott képei, csak … egyszerű papírképek, és semmi se legyen kulcsra zárva” (Constitutiones, 2.5.15). Az étkezés is mértéktartó volt: „mindig a szegénység és egyszerűség ízét árassza” (Constitutiones, 2.4.7).

Miután 1777-től a piaristák az állam fizette tanárok lettek, a rend pedig 1807-ben komoly földbirtokot kapott Somogy megyében, a szabályok enyhültek. A rendházak lakói egyszerű polgári jólétben élték mindennapjaikat. Elterjedt a dohányzás, a tubákolás, a szép órák, értékes könyvek és műtárgyak gyűjtése.

The Piarists’ home and their local community is called ‘house’ (domus), and led by the rector. Beside the rooms of the religious persons it contained library (the place of scientific work), oratory (the place of common prayers), kitchen, refectory (the common dining room) and garden. According to the rules of the Order, “no one should have clocks, relics, special or fanciful books, carved pictures of saints, just … plain pictures of paper, and nothing should be locked at all.” (Constitutiones 2.5.15). Meals were also quite moderate: „It should always yield the taste of poverty and simplicity” (Constitutiones, 2.4.7).

After 1777 when the Piarists became teachers paid by the state, and the order was given a large dominion in Somogy (Southwest-Hungary), the rules became milder. The inhabitants of the religious houses lived their everyday lives in simple civil comfort. The habits of smoking and snuff-taking were widely spread as well as the collection of clocks, valuable books and artworks.