Diáknévsorok: Nagykanizsa

Zala megye első gimnáziumát Batthyány Lajos nádor, Nagykanizsa földesura alapította: 1763-ban 10 ezer forintos alapítványt ajánlott föl a piarista rendnek, hogy a városban latin nyelvű gimnáziumot létesítsen. A piaristák 1765 novemberében kezdték meg a tanítást, mind a hat gimnáziumi osztályban, a Fő utca keleti végén álló, homlokzatával északra néző katonai kvártélyházban. (A helyet később Papkertnek, majd Eötvös térnek hívták.) A gimnáziumba az első évben 394 diák jelentkezett, majd a következő években a létszám valamivel csökkent, de általában elérte a kétszázat.

A 19. századtól a gimnázium fejlesztését Nagykanizsa városa vállalta magára. Az épületet 1822/1823-ban újabb termekkel és emelettel bővítette, ugyanakkor a gimnázium igazgatójára bízta a városi elemi iskolák vezetését is.

Az 1848/1849. évi szabadságharc után bevezetett új középiskolai rendhez (Entwurf) igazodva, 1850-ben az iskola négyosztályos algimnáziumként nyílt meg, alig 80-100 diákkal. A város azonban a helyi birtokosok támogatásával 1867-től között nyolcosztályossá fejlesztette. Az első érettségit a 1872-ben tartották. Az osztályok és diákok bővülő száma miatt az iskolaépület 1868-ban Geiszl Mór terve szerint déli irányban új szárnnyal bővült, de mivel hamarosan ez is szűknek bizonyult, 1904-ben a gimnázium és a rendház „ideiglenesen” a Sugár úti kiürült honvédlaktanyába költözött.

Miután a szomszédos Frigyes-laktanya is megürült, azt kapták meg a piaristák. A Hültl Dezső és Szeghalmy Bálint tervei alapján végzett átalakítás után 1924-től ott folyt a tanítás, és 1928-ban, egy külön épületben fiúkonviktus is létesült. A gimnáziumba 1945-től lányokat is fölvettek, ha nem is nagy számban. Az intézmény 1946/1947-től általános iskolai alsó osztályokkal bővült. 1948-ban azonban a kommunista hatalom az iskolát és a konviktust államosította, és 1950-ben a rendházat is feloszlatták. Az államosított gimnázium eleinte Irányi Dániel, majd 1957-től Landler Jenő néven működött (a szintén államosított Notre Dame leánygimnáziummal összevonva, annak épületében), majd a szocializmus bukása után, 1990-ben a piarista gimnázium alapítójáról, Batthyány Lajos nádorról nevezték el.

A diktatúra bukása után a piarista iskola 1992-ben éledt újra. Mivel épületeit önkormányzati iskolák használták, a város a Batthyány utcai bölcsőde üres épületét engedte át. Az első általános iskolai osztály 16 fős volt. A folyamatosan növekvő intézmény 1993 nyarán egy Petőfi utcai iskolaépületbe, majd 1995-ben saját Sugár úti épületegyüttesébe költözött, amelyet a rend lassanként, 2006-ig kapott teljesen vissza. Eközben az iskola gimnáziummal bővült, és így 12 osztályos intézménnyé fejlődött. Az első osztály 2004-ben érettségizett. 2001-ben ismét megnyílt a diákotthon, 2008-ban pedig az óvoda, amelynek 2015-ben önálló épületszárnyat emeltek.

Gimnáziumi anyakönyvek

1765/1766–1829/1830

1818/1819, 1822/1823, 1828/1829, 1838/1839

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Nagykanizsai gimnázium iratai (III.22), Anyakönyvek, 1-4. kötet
  • Informationes de juventute

1830/1831–1925/1926

1926/1927–1944/1945

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Nagykanizsai gimnázium iratai (III.22), Anyakönyvek, 9-27. kötet
  • Névkönyvek (évente külön kötetben).

Ösztöndíjasok

1884/1885/1886/1887

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Nagykanizsai gimnázium iratai (III.22), Anyakönyvek, 7. kötet
  • Kimutatások az ösztöndíjas diákokról

Elemi iskolai anyakönyvek

1838/1839

Nyomtatott értesítők

Gimnáziumi érdemsorok*

Gimnáziumi tudósítványok, értesítők és évkönyvek*

Elemi iskolai érdemsorok*

Általános iskolai évkönyv*

Bibliográfia

  • Gráberné Bősze Klára, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1800-1850 (A magyar neveléstörténet forrásai, 28), Budapest, 2013, 102-104.
  • Gráberné Bősze Klára–Léces Károly, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51–1948/49, 12. kötet (A magyar neveléstörténet forrásai, 20), Budapest, 2004, 129-136.

 ✓ Kész