Június 12-vel bezárt az Evangélikus Országos Múzeum kiállítása, amely a 200 éve született Petőfi Sándor útját követte „az evangélikus oktatás útvesztőiben”. Ugyanakkor Zászkaliczky Zsuzsanna szerkesztésében megjelent a kiállítás színes, képes katalógusa, amelyen részletesen bemutatja a kiállításon is szereplő Petőfi-emlékeket: a kiskőrösi keresztelőmedencét, a bevésést a sárszentlőrinci templom padjáról, a selmeci önképzőköri „érdemkönyvet”, Orlai Petrics Soma és Csernus Tibor festményeit, Jaschik Álmos grafikáit, az első versek fönnmaradt kéziratait, anyakönyveket, portrékat.
De még ennél többet kínál a kötet négy bevezető tanulmánya, amelyek – a várakozásokkal szemben – nem eddigi tudásunkat ismétlik iskolás módon, hanem számos új, meglepő tényt tartalmaznak. Margócsy István Petőfinek az egyházzal és a vallással szembeni – finoman szólva – hűvös viszonyát elemzi, amelyet költészetének transzcendens elemei árnyalnak. Kertész Botond és Matus László bálványdöntő tanulmánya azt bizonyítja, hogy Petrovics Sándor, a szabadszállási mészáros fia 1832/1833-ben egy évet tanult a pesti szlovák elemi iskolában. A szerzők levonják a szükséges következtetéseket is, tehát hogy Petőfi Sárszentlőrincen csupán egy – Haag Péter tanár megbomlott szellemi állapota miatt igen zaklatott – tanévet töltött 1831/1832-ben, továbbá, hogy a magyar költő kétségtelenül „jól tudott szlovákul”.
Koltai András tanulmánya azzal az egy tanévvel foglalkozik, amelyet a 11 éves Petrovics Sándor 1834/1835-ben nem evangélikus iskolában, hanem a pesti piaristáknál töltött. Itt sem vagyunk híjával meglepetéseknek. Kiderült, hogy Sándor nem belvárosi a Zöldfa (ma Veress Pálné) utcában lakott, hanem valószínűleg a Terézvárosban (ma Erzsébetváros), a Kerepesi út (ma Rákóczi út) közelében. (Egyébként a szlovák elemi iskola is erre volt.) Osztálytársa volt a kiskőrösi evangélikus tanító (és egyben szlovák költő) mostohafia, valamint Csemegi Károly jogász, az első magyar büntetőtörvénykönyv (a „Csemegi kódex”) alkotója. Meglepő módon azonban később sem osztálytársai, sem tanárai, sőt maga Petőfi sem emlékezett meg soha pesti tanulmányairól. Piarista tanára, a kissé különös Nagy Márton például kötetnyi hosszú emlékiratot hagyott maga után, de aszerint főként azzal volt elfoglalva, hogy az év elején 196 tagú osztályban mit kezdjen „a tömérdek gyermekkel – és méghozzá németekkel, kik mit sem beszélnek magyarul, én pedig nehezen németül”.
Végül a kötet negyedik tanulmányában Odler Zsolt mutatja be Petőfi aszódi tanulmányait, életének talán legderűsebb, szerelemmel, versekkel, színházzal és reményekkel teli három évét és annak hiteles forrásait.
Említésre méltó még, hogy a kiállításhoz egy digitális kiállítás, valamint izgalmas gyerek- és ifjúsági programok tartoztak, sőt Borókay Zsófia és Zászkaliczky Zsuzsanna egy interaktív „Családi vezető” füzetet is összeállítottak.
A kiállításról lásd még:
- A mi Sándorunk nyomában – az Evangélikus Élet magazin beszámolója, 2023.02.05-12.
- Petőfi iskolás évei – az MTVA Lét-Ige műsorának mozgóképes beszámolója a kiállításról, 2023.03.13.
