A Piarista Múzeum új időszaki kiállításának különlegessége, hogy a szentév eseményeinek és gazdag tárgyanyagának bemutatása mellett a piarista szerzetesrend, illetve a piarista diákok és iskolák szemszögéből jeleníti meg ezt a korszakot. Persze nagy számokkal a piaristáknál is találkozhatunk: a rend 100 hektoliter dörgicsei piarista bort ajánlott fel az eucharisztikus kongresszus szentmiséire, illetve a bíborosok számára annyi mádi máslás bort, „amennyire csak szükség lesz”. A budapesti piarista rendház több mint hetven vendéget fogadott a kongresszus idejére, így Úrnapján például nyolcvanhat szentmisét mutattak be a piarista ifjúsági kápolnában. Az iskolai évkönyvek, illetve a historia domusok, a rendházak krónikáinak beszámolói viszont inkább arról tanúskodnak, hogy a szerzetesközösség csendes, alázatos munkával és a diákság bölcs, pozitív szemléletű bevonásával készült és vett részt a monumentális rendezvénysorozaton. A piarista szerzetestanárok rengeteg prédikációt, triduumot, konferenciabeszédet tartottak, illetve gyóntattak; az iskolai buzdítások, pályázatok, kirándulások, zarándoklatok alkalmával pedig igyekeztek közelebb segíteni a diákokat az eucharisztiában jelen lévő, élő Krisztushoz, és a nemzeti örökség értékeihez. A piaristák fennmaradt prédikációiból, a tanulóknak összeállított gondolatforgácsaikból egy nagyon friss, élő, eleven istenkép bontakozik ki.
A kiállítás másik szegmense Okrutzky Erzsébet iparművész (1901-1986) munkásságával, illetve piarista megrendeléseivel foglalkozik. A két téma metszéspontjában egy magyar szentek zománcképeivel díszített kehely áll, amelyet az 1938-as kettős szentév alkalmából Barth Ferenc tervezett, és Okrutzky Erzsébet készített el több mint kétszáz példányban, amelyből több piarista atya is kapott ajándékba. Minden bizonnyal ennek a kehelynek a kapcsán fogalmazódhatott meg Tomek Vince budapesti házfőnökben az a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha a különböző piarista templomokban piarista motívumokkal és piarista szentek zománcképeivel díszített kelyhekkel lehetne misézni. 1939 és 1948 között a művésznő több mint húsz megrendelést teljesített a piaristáknak, készített cibóriumokat és kelyheket a budapesti, a nagykanizsai, a sátoraljaújhelyi, a tatai, a váci és a veszprémi piarista rendházak és templomok számára, de számos személyes megbízásnak is eleget tett.
Okrutzky Erzsébet 1922 és 1927 között járt az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, ahol Csajka István tanítványa volt, majd még egy évet tanult a bécsi Iparművészeti Főiskolán, ahol a zománctechnikában tökéletesítette magát. Az 1930-as évek második felétől felélénkülő egyházi élet számos megbízással látta el a fiatal művésznőt, aki a különböző, ősi ötvös és zománctechnikákat modern felfogásban alkalmazta. Leginkább egyénivé fejlesztett zománctechnikája teszi felismerhetővé az általa készített cibóriumokat, kelyheket, monstranciákat. Műveivel szerepelt az 1937-es párizsi világkiállításon, az 1938-as Berlini Nemzetközi Kézművesipari Kiállításon, az 1939-es New York-i világkiállításon, de alkotásaival a különböző hazai iparművészeti tárlatokon is rendszeresen találkozhatott a nagyközönség, illetve számos munkájával képviseltette magát a Nemzeti Szalon 1941-es egyházművészeti kiállításán is.
Az utolsó piarista megrendelésnek 1948-ban tett eleget, amikor Sík Sándor tartományfőnök 60. születésnapjára készített el egy zománcképes kelyhet. Okrutzky Erzsébet élete végéig, egészen 1986-ig állandó levelezésben állt Tomek Vincével, akit 1947-ben a piarista rend generálisává választottak. A művésznő Tomek Vincének írt levelei, amelyet a levéltárunk, illetve a rend központi, római levéltára őriz, az életmű kutatásának legfontosabb forrásai. A levelekből kiderül, hogy Okrutzky Erzsébet más szerzetesrendek - a ciszterciek, a domonkosok, a ferencesek -, illetve különböző plébániatemplomok számára is készített megrendeléseket. 1948 után számos kisiparos műhelyét is államosították, egyházi megrendelései miatt Okrutzky Erzsébet pedig kifejezetten „feketelistára” került, így ezt követően már nem is tevékenykedhetett iparművészként. Az '50-es években így az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem kisegítő üzemében dolgozott szakmunkásként, majd pedig egy családnál helyezkedett el nevelőnőként. Egészen szívszorító, hogy tizenöt rendkívül termékeny és szakmailag sikeres esztendő után csaknem negyven évig nem dolgozhatott iparművészként. Ő volt a piarista rend nem csekély magyarországi története során a rend által legtöbbet foglalkoztatott ötvösművész.
A Piarista Múzeum időszaki kiállítása Okrutzky Erzsébet csodás ötvöstárgyai mellett az 1938-as kettős szentév bélyegeken, képeslapokon, plakátokon megjelenő grafikai alkotásait, a korabeli sajtó beszámolóit, az eucharisztikus kongresszus és a Szent István-év változatos emléktárgy-anyagát is bemutatja, de István király kultuszának a hétköznapi életét átjáró megnyilvánulásaira is reflektál, így kerülhetett a vitrinekben egymás szomszédságába egy az eucharisztikus világkongresszus jelvényével ellátott rózsafüzértok és öngyújtó, illetve egy zománcképekkel díszített kehely és a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. Szent István márkájú sörösüvege.
Katolikus Krónika, 2019.11.10 (18:48-tól)
A tárlat 2019. november 15-ig ingyenesen látogatható a budapesti Piarista Gimnázium 5. emeletén (1052, Budapest, Piarista u. 1.). A kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges a muzeum@piarista.hu email címen.
