A nagyváros karácsony előtti készülődése 120 évvel ezelőtt sem hagyta hidegen a gyerekeket. Ennek irodalmi lenyomatát őrzik azok a dolgozatok, amelyeket a budapesti piarista gimnázium IV.A. osztályos diákjai írtak 1904/1905-ben. Tanáruk és osztályfőnökük, Prónai Antal, saját tankönyvéből (Stilisztika, Szent István Társulat, 1903) tanította a magyar irodalmat, amelynek első fejezete a „leírásokról” szólt, az ajánlott feladatok között pedig ilyenek szerepeltek: „Utam hazulról az iskoláig”, „Az utca”, „Séta a városban”, „A vásár”. Mivel a pesti fiúk egy része igazi vásárt valószínűleg nem látott, így azok, akik az utóbbi témát választották, főként a pesti karácsonyi vásárról vagy egy boltról írtak. Ezt onnan tudjuk, hogy a legjobb dolgozatokat Prónai tanár úr bemásoltatta egy kötetbe, amelynek a „Koszorú a kegyesrendi gimnázium osztályainak magyar gyakorlataiból” címet adta, és amely máig megmaradt a gimnázium iratai között. Érdekes, hogy a karácsonyi vásárról szóló mindkét kiválasztott dolgozat 13–14 éves írójának figyelme kiterjedt a szegényekre és a kereskedelmi trükkökre is – ebben talán tanáruk útmutatását követték.
A karácsonyi ünnepek előtt nagyon mozgalmas az élet a városban. Itt a Késmárky bazár tárja szemünk elé szebbnél-szebb, de drágábbnál drágább csecsebecséit. Mindjárt mellette egy vándorló játékárus adná el áruit, ha akadna olyan bohó, aki azokért a törékeny holmikért a kívánt árat megfizetné. Hagyjuk ott a szegény vándorló kereskedőt, és vessünk egy pillantást a bazár belsejébe. Találunk ott a sok szemkápráztató és haszontalan játékszer között hasznosakat is.
A Nemzeti Színház és az Illés bazár belseje remek munkájával még a felnőtteket is bámulatra ragadja. A kocsik között a kecskefogat és az egyik automobil tetszenek nekem legjobban. A szegény gyermekek egész tömege vágyakozással tekint a sok csillogó játékszer felé. Hej, hogy örülnének szegények, ha csak a legigénytelenebb apróság is az övék lenne!
Szeretnék még egyetmást megtekinteni, de az idő már fél ötre jár, és nekem egy negyed óra múlva otthon kell lennem; beugrom tehát a legelső villamosba, és azzal szépen hazamegyek.
Gruden Imre
- Késmárky Károly és Illés Ferenc cégének akkoriban több nagy játék- és díszműboltja is volt Pesten, az egyik a Kossuth Lajos utcában (12.), a másik a Rákóczi út elején (6.) az akkori Nemzeti Színházzal szemben. Gruden Imre tehát a piarista gimnáziumtól a Kossuth Lajos utcán sétált kifelé, majd a Hatvani-kapunál (Astoria) szállt villamosra. Mivel születése évében apja, Gruden Jenő honvédszázados Nagyváradon elhunyt (Fővárosi Lapok, 1891, 502), azóta özvegy édesanyja nevelte. Az Aréna úton (34.) laktak, tehát a Keleti pályaudvar felé, a Thököly úton kellett hazautaznia.
A Kerepesi út (1906-tól Rákóczi út) a Kiskörúttól kifelé. Bal oldalon állt az Illés-bazár (1903, fortepan.hu/Saly Noémi). – A Késmárky és Illés kereskedőház karácsonyi számolócédulái (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum/hu.museum-digital.org)
Ha bemegy az ember a fővárosban egy boltba, sok mindenfélét lát benne. A napokban én is bementem a Szénásy Béla papírkereskedésébe, hogy rajzpapírt és néhány jegyzetfüzetet vásároljak. A boltban minden elképzelhető papír és írószer volt. Az ajtótól balra van az üzlet legbecsesebb helye, a „kassza”. Az üzlet közepén van egy nagy állvány, melynek üveglemezein vannak a különböző tintatartók, lámpaernyők, díszes ceruzák és más holmik. A fal mellett köröskörül van a homlokzatig [!mennyezetig] érő állvány, melyben szintén különböző papírholmik és írószerek vannak.
A fallal párhuzamosan, az állványtól egy lépésnyire húzódik végig a kiszolgáló asztal. Ekörül forgolódnak a segédek. A segédek fogadják és szolgálják ki a vásárlókat. Csodálkozva láttam, hogy a segédek mindent megtalálnak, nagy gyorsasággal és ügyességgel. Minden papírdarabnak megvan a helye.
Távozáskor a vásárlók kis szelvényt kapnak, melyre a fizetendő összeg van fölírva. A szelvényeket a pénzzel együtt átadják a kasszánál, hogy a pénztáros tudja, hogy mennyit kell fizetni.
Neoschil Sándor
- Szénásy Béla papírkereskedése a Kossuth Lajos utca kezdetén (Ferenciek tere 9.) valóban a legnagyobbak közé tartozott a városban. Később, 1945 után államosították, helyén a 20. század végéig papír-írószerbolt (Ápisz) működött. Neoschil Sándor valamelyes szakértelemmel figyelte a boltot, mert az ő apja, Neoschil Aladár is kereskedő volt, gumival és kötőszerrel foglalkozott, amíg 1896-ban egy váratlan balesetben el nem hunyt. A Gizella (később Vörösmarty) téri Haas-palotáról (a Vigadó mögötti épületről) lezuhanó 12 méter hosszú zászlórúd oltotta ki életét (Pesti Hírlap, 1896. máj. 14., 12). A kis Sándor ekkor még csak hatéves volt. Azután özvegy édesanyja nevelte, és a Régiposta utcában (10.) laktak.
A Ferenciek tere az Erzsébet-híd felől, 1911 (fortepan.hu/Deutsche Fotothek/Brück und Sohn). – Szénásy Béla papíráruházának karácsonyi plakátja (1942, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum/mandadb.hu).
Karácsony a kereszténység legszebb ünnepe, amidőn a Fiúisten megtestesülését ünnepli. A keresztény családokban édességekkel teleaggatott karácsonyfát állítanak fel. A szegények gyakran éheznek, csakhogy összegyűjthessenek egy pár fillért, hogy e pénzen kis karácsonyfát vásárolhassanak.
Karácsony előtt a város igen élénk képet nyújt. Mindenfelé emberekkel találkozunk, akik sietnek, hogy elvégezhessék bevásárlásaikat. Az üzleteken nagy betűk hirdetik: „Karácsonyi vásár, mélyen leszállított árak.” Ez azonban a legtöbb esetben nem igaz, mert az árak sokkal magasabbak, mint máskor. Egy kirakat előtt két rongyokba burkolt árvát látunk, kik szomorúan nézik a csillogó tárgyakat. Szegények! Amikor mindenki örül, nekik az utcán kell dideregniük és éhezniök, mert senki sem gondoskodik róluk. Amott hordárt veszünk észre, ki alig bírja cipelni a sok csomagot. Itt kocsin karácsonyfát szállítanak. Mennyire örülhetnek a gyermekek neki! De nemsokára elcsendesülnek az utcák, az üzleteket becsukják, és mindenki haza megy, hogy övéivel együtt élvezze e szép ünnep örömeit.
Schmidt Albin
- Schmidt Albin édesapja nevét örökölte, aki az Assicurazioni Generali trieszti biztosítótársaság titkára volt. A Nádor utca 5. szám alatt (a korábbi Tigris szálló épületében) laktak, amely szintén a biztosító birtokában volt. A jómódú családról és lakóhelyükről egész sor fénykép maradt fönn a csodával határos módon. Az idősebb Albin által készített 360 fényképet a Nádor utcai szemeteskukák mellől mentették meg 2015-ben, és így váltak közkinccsé föl a fortepan.hu oldalon. A képeken főként ifj. Albin öccse, Jenő szerepel (aki 1908-tól járt a piarista gimnáziumba), de feltűnik rajtuk az 1909-ben érettségiző, majd orvostanhallgató ifj. Albin, valamint az „édességekkel teleaggatott” karácsonyfa is.
Karácsony a Schmidt családban, 1909. A csoportképen balról Jenő, Albinné, id. Albin, ifj. Albin (fortepan.hu/Schmidt Albin).
Források és további olvasmányok
- Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya központi Levéltára, III.9.a: Budapesti gimnázium levéltára, a: Régi levéltár, Vegyes oktatási-nevelési iratok, Koszorú a kegyesrendi gimnázium osztályainak magyar gyakorlataiból, 1904–1925. – A diákok profilképei az 1909. évi (tehát négy évvel későbbi) érettségi tablóról valók.
- Szénásy Béla Papírnemű-Telepe és Rajzeszköz-Gyára írásban és képben: Az első 10 év, Budapest, 1906.
- Simon Flóra, Korának egyik legelegánsabb pesti szállója volt a bérházzá lefokozott Tigris Szálló, PestBuda.hu, 2022.08.22
- Tészabó Júlia–Török Róbert–Demjén Bence, „A Babatündérhez”, A budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20.–2010. június 7. időszaki kiállítás, Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2010).
- Schmidt Albin fényképei: fortepan.hu. – Vö. Zubreczki Dávid– Barakonyi Szabolcs, Ilyen volt az igazi nagypolgári lakás, Index.hu, 2015.07.26. – Zubreczki Dávid– Barakonyi Szabolcs, Így nyaralt a századfordulós elit, Index.hu, 2015.08.23.
- Dabasi H. Kinga, Budapest Christmases of old, PestBuda.hu, 2020.12.19