járványügy

Az elmúlt hetekben nem nagyon volt olyan nap, amikor a jelentősebb hírportálokon ne találkoztunk volna vakcinás topic-kal. Már hónapok óta a figyelem középpontjában áll, hogy országos- és világviszonylatban milyen új vakcinákat fejlesztenek, melyek nyertek hivatalos engedélyt, illetve mely típusú védőoltásokból érkezett éppen szállítmány hazánkba.

Az én naplóm címmel jelent meg Sebők Imre (1878–1917) gimnazista korát megörökítő visszaemlékezése a Zászlónk első négy évfolyamában, 1902 és 1906 között, folytatásokban (név nélkül), majd külön könyvként is. Ebben szerepel az alábbi életkép is, amely az 1893/1894. évi iskolaév megkezdését akadályozó kolerajárvány idejét idézi föl (287-295). Bár a „napló” egyes részei fiktívek, az 1893/1894-es tanév „a közbejött kolerajárvány miatt” Budapesten és néhány kelet- és dél-magyarországi városban – a helyi rendeletek szerint – valóban három vagy négy héttel később kezdődött.

Debrecen piaristáinak missziója az epidémia idején annyira egyedülálló a provincia történetében, hogy karakterisztikus vonásait kár volna a hevenyészett képből is kihagyni. A piaristák Debrecenben nem szívesen fogadott vendégek. Erdélynek és a Partiumnak a Diploma Lepoldinum óta megszüntetett különállása politikai egyezkedésre kényszeríti a várost a bécsi udvar hatalmaival, ha autonóm jogainak érvényt akar szerezni. Az 1715-ös országgyűlésen biztosított szabad királyi város jelleg lényegében jogi üzlet.

A piarista krónikák a pestises betegek gondozásában résztvevőkről többnyire csak akkor emlékeznek meg, ha az illető piarista belehalt. Így villan szemünkbe egy-egy váratlan eset, félig ismert név. Az alábbiakban vegyünk szemügyre néhány sebtiben meglelt epizódot házaink sorsáról és munkájáról ebben a szituációban.

„Az 1737/1739. évi szerencsétlen török háború után … kitört az országban a dögvész. A háború okozta roppant károkhoz még csak ez kellett, hogy a keserűség pohara színültig megteljék. Az általános kétségbeesés, mely úgy Pest városának, mind az egész országnak lakosságán erőt vett, szinte leírhatatlan. … Pest városában 1743-ig pusztított a dögvész. A gazdagabb polgárok és a papság jelentékeny része a városi plébánossal együtt idejekorán elmenekültek.